Több ezer éves ólom-szennyezés a bibliai Izrael földjén
(Forrás: Haaretz 2020.11.19.)
Noha a klimaváltozás modern jelenség, az emberiség hosszú
évezredek óta szennyezi önmagát és környezetét. Egy új tanulmány kimutatta,
hogy az i. e. 1200- i. e. 332 közötti években az izraeli városlakók testében túlzott
mennyiségű ólom halmozódhatott fel.
A kutatók Izrael területén különböző
városokhoz köthetően, 31 korabeli gyermek és fiatal fogazatát vizsgálták meg és
arra jutottak, hogy kb. harmaduk esetében a nehézfémmel való megfertőződés már gyermekkorban,
talán már az anyaméhben kialakult. Az átlagos szinthez képest kb. 25-szörös
volt testük (fogazatuk) ólom-tartalma.
A fogak stroncium-izotóp arányait
vizsgálva az is kimutatható, hogy egy adott személy mikor hol tartózkodott
élete folyamán. Ezt is figyelembe véve úgy tűnik, hogy azok a személyek, akik
magas ólom-szennyeződéssel fertőződtek a korabeli Izraelben, inkább a
tengerparton éltek, vagy bekapcsolódva a fémkereskedelembe mobil életmódot
követtek és sokfele jártak a régióban, de a tengerpart régiójához is mindig kötődtek.
A stroncium beépülése az emberi szervezetbe Forrás: https://www.pbs.org/time-team/experience-archaeology/isotope-analysis | |
Tzilla Esher a Jeruzsálemi Héber Egyetem és a Haifai Egyetem régésze, a
megjelent tanulmány egyik fő szerzője hangsúlyozza, hogy mivel a vizsgálat
viszonylag kevés mintán alapul, nem tudhatjuk, hogy az eddigi eredmények
mennyiben tükrözik a korabeli nehézfém-szennyezettség mértékét és eloszlását a
teljes népességre kivetítve. Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy a
korábbi fémmegmunkáló régészeti korokban, a réz-és bronzkorban ez a szennyezettség
még bizonyosan nem volt jelen a térségben.
Maga a nehézfém-szennyezettség
jelensége valószínűleg részben azzal magyarázható, hogy nagyjából ezekben az
évszázadokban felvirágzott a fémkereskedelem a Földközi-tenger partvidékén. Ebben
különösen a híresen jól hajózó föníciaiak játszottak szerepet, akik rengeteg
ólommal elegy ezüstöt szállítottak a térségbe. Ugyanekkor a városi központokban fémmegmunkáló
(fémolvasztó, fémöntő) műhelyek sora alakult ki. A fém megmunkálása során rengeteg
ólom halmozódott fel, ami a nehézfém-szennyezést okozta. Aren Maeir, a Bar-Ilan
Egyetem régésze szerint ezt a problémát csak fokozta, hogy a mérgező anyagokat
kibocsájtó ipari negyedek sokszor a városok forgalmas helyein álltak, nem a
városlakóktól kellő távolságban. Például az általa feltárt dél-izraeli
filiszteus romvárosban, Tell-es-Safi-ban (a bibliai Gáth-ban) - ahonnan szintén
vettek mintákat az ott élő fiatalok fogazatából - két fémmegmunkáló terület is
volt közvetlenül a település központjában, ahol ugyanakkor két templom is állt.
Tel es Safi (bibliai Gáth) filiszteus templom-maradványai két oszlop-talapzattal Forrás: https://gath.files.wordpress.com/2010/07/view-of-philistine-temple-with-pillar-bases.jpg |
Prof. Yigal Erel a Jeruzsálemi Héber Egyetem geokémikusa, a kutatások egyik
vezetője hozzáteszi, hogy a fémmegmunkáláshoz használt korabeli réz többsége délről
az Arava-völgyéből származott, amelynek ólomtartalma sokkal magasabb volt, mint
pl. a bronzkorban széles körben használt, Ciprus szigetéről érkező réztömbökben.
Erel úgy fogalmaz továbbá, hogy bár összességében az ólomszennyezés ebben a
korszakban még jóval kisebb volt, mint a későbbi antik római (100-szoros), vagy
a 20. századi években (1000-szeres), de a jelenség maga mégis rámutat arra,
hogy mikor és milyen mértékben kezdte az emberiség és a környezet először
megtapasztalni egy-egy technológiai fejlődés árát.
Közel 37 kg-os, i.e. 1200-1050 körüli réztömb Ciprusról British Museum, Forrás: https://www.britishmuseum.org/collection/object/G_1897-0401-1535 |
A kutatás eredményeit a mintavétel csekély volta miatt nem
fogadja egyöntetű lelkesedéssel a tudományos világ, azonban abban mindannyian
egyetértenek, hogy ezek lehetnek a kutatás kezdeti lépései ahhoz, hogy egy teljesebb
képet tudjunk megrajzolni a korai ókori világ környezetszennyezéseiről és annak
hatásairól.