Templomi adópénz Jézus korából

Izraeli régészek ritka ezüst pénzérmét találtak, amelyet Nagy Heródes idején használtak a templomi adó fizetésére. Az érmét „Türoszi-sékel”-nek, vagy tetradrachmának is nevezik, amelyet i. e. 125 - i. sz. 66 között készítettek az ókori Türosz (mai Libanon területén) városában. Súlya kb. 14 gr volt és míg a római ezüstpénzek általában 80%-ban tartalmazták az ezüstöt, a Türoszi sékel ezüst tartalma ennél magasabb, kb. 94%-os volt. Nem véletlenül választották tehát ezt a nagyon jó minőségű pénzérmét a templomi adó fizetésére. Az ún. zarándok ünnepek idején (Páska, Hetek ünnepe, Sátoros ünnep) a hithű zsidók akár egészen távoli városokból is Jeruzsálembe utaztak, ahol Türoszi-sékellel kellett megfizetniük a szükséges adót. A Második Templom korából származó írott források gyakran említik ezt az értékes pénzérmét, de mindeddig csak nagyon kevés példány került elő, talán éppen amiatt mert a majdnem színezüst tetradrachmát később valószínűleg beolvasztották és más tárgyakat készítettek belőle.

 

Türoszi-sékel (photo credit: TAL ROGOVSKY) Forrás:https://www.jpost.com/archaeology/coin-from-2nd-temple-mount-era-found-during-tower-of-david-conservation-663456

A ritka leletet felújítási, konzerválási munkák során a Jeruzsálem Óvárosában álló Dávid-tornya Múzeum raktárában találták. A Dávid tornyaként ismert épület, amely ma múzeumként szolgál, eredetileg egy olyan ókori épület alapjaira épült, amelyet a kutatók Nagy Heródes jeruzsálemi palotájaként tartanak számon. Itt történhetett Jézus egyik kihallgatása is nem sokkal a halála előtt.  

Dávid-tornya Múzeum Jeruzsálem (Forrás: CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=135807)

Eliat Leber a múzeum igazgatója a CBN-nek adott interjút, amelyben arról beszélt, hogy a pénzérme kapcsolatba hozható a Jézus korában tevékenykedő pénzváltókkal, alátámasztva tevékenységüket. Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus rögtön szolgálata elején, majd élete legvégén is megtisztította a jeruzsálemi templomot az árusok és pénzváltók sokaságától, akikről azt mondta, hogy „latrok barlangjává”, a „kalmárság házává” teszik Isten házát (Mát 21,12-14; Ján 2, 14-17).

Nagy Heródes templomának makettje, a templomot körülvevő oszlopcsarnokokkal és terekkel, ahol a pénzváltók pultjai is állhattak. (Forrás: By Juan R. Cuadra - Own work, Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2591412)

Jézus ugyanakkor nem általánosságban vetette el a pénzváltókat. Egyik tanítványa, a későbbi evangélista és apostol, Máté, szintén pénzváltó volt. Jézus őt a pénzváltó pultja mellől szólította el Galileában és hívta el tanítványának. A pénzváltók a római hatóságok számára gyűjtötték az adót Júdea provinciában, sokszor a saját hasznukat is rátéve a behajtandó összegre. Éppen ezért nem voltak népszerűek az országban. Jézus előítélet nélküli szeretete sok bűnös és vámszedő embert vonzott, akik követték őt. A korabeli írástudók, előkelő papok és farizeusok nem nézték jó szemmel azt, hogy Jézus szívesebben van ezekkel a lenézett emberekkel, mint velük, Izrael kiválasztottaival. Amikor sértettségükben ezt szóvá tették Jézusnak, ő így válaszolt:

„Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. Elmenvén tanuljátok meg mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket megtérésre.” (Mát 9, 12-13)