Babilon utolsó uralkodója, Nabú-naid neve és alakja került elő Szaúd-Arábiában

2021 júliusában Szaúd-Arábia északi részén a kutatók vésett feliratokat és ábrákat fedeztek fel egy i. e. 6. századi bazalt sztélén. Al Hait többezer éves településén (ókori nevén Fadak) talált emlékoszlopon 26 sorban ékírásos szöveg található, ami a leghosszabb eddig előkerült ékírásos dokumentum Szaúd-Arábiában. A szöveg felett az utolsó újbabiloni uralkodó, Nabú-naid áll, kezében uralkodói pálcájával, előtte pedig feltehetően négy isteni szimbólum: a félhold, a szárnyas napkorong, a csillag és egy kígyó képében. 

Nabú-naid Szaúd-Arábiában talált sztéléje az i. e. 6. századból (Saudi Press Agency, forrás: www.smithsonianmag.com)

A poszt forrása, a Smithsonian Magazin a csillag jelképet időnként virágnak határozza meg a cikkben, de ez az azonosítás a babiloni ikonográfiát ismerve nem valószínű. A három asztrális isteni szimbólum együttesen jelképezi a legfontosabb babiloni isteneket: a napistent Samast, a holdistent Színt, akinek Nabú-naid uralkodása alatt kiemelt jelentősége volt és a csillaggal jelképezett Istárt, a szerelem, termékenység és a háború, viszály istennőjét. A British Museum-ban található híres Nabú-naid sztéléjén is ugyanez a három ábrázolás jelenik meg az ékírásos szöveget tartalmazó bazalt lap előoldalán az uralkodó társaságában.

Nabú-naid sztéléje a British Museumban (Forrás:https://www.britishmuseum.org/collection/image/338371003)

Nabú-naid (i. e. 556-539) az újbabiloni (bibliai nevén: káld)  birodalom utolsó uralkodója volt. Ez a birodalom pusztította el az egykori zsidó királyság maradékát, Júdát, i. e. 587/586 körül. Bár az újbabiloni birodalom fennállása kezdetén erős és hatalmas volt, mindössze néhény évtized alatt, Nabú-naid idejére már erősen meggyengült. Nabú-naid, aki nem vér szerinti utóda volt a királyi elődöknek, kezdetben elnyerte a káld előkelők és a papság támogatását. Édesanyja maga is a híres harráni Szín holdistennő templomának felszentelt papnője volt, aki nagy hatással volt fia nézeteire és a korabeli források szerint kivételesen hosszan, 104 évig élt. 

Babilon városa a fénykorában - rekonstrukciós rajz (Forrás: https://www.dkfindout.com/us/history/mesopotamia/babylon/)

Nabú-naid a babiloni Marduk kultusza helyett igyekezett egy kozmopolitább istenség, Szín kultuszát előtérbe helyezni szétesőben lévő, soknemezetiségű országában, ami azonban nagy ellenállást váltott ki alattvalói körében. Leginkább a fővárosban, Babilonban, és a Marduk papság körében tiltakoztak. Talán ez az elutasítás és népszerűség-vesztés vezetett oda, hogy Nabú-naid uralkodása hatodik évében elhagyta Babilont és tíz évre az arab sivatag egy oázisába, Témába vonult. 

A birodalom súlypontját igyekezett nyugati irányban eltolni, hogy Babilont háttérbe szorítsa. Távozásakor fiát, Bél-sár-uszurt (a bibliai Belsacárt) tette meg társuralkodónak és rábízta Babilon ügyeit. Nabú-naid, aki ezek után évekig nem jelent meg a fővárosban még az uralkodók hitelesítése és megerősítése szempontjából fontos újévi Marduk-ünnepen sem, viselkedésével nyugtalanságot keltett országában. A helyzetet fokozta, hogy a birodalom több pontján is gazdasági válság tombolt, az árak magasra emelkedtek. Belsacár nem bizonyult alkalmasnak a problémák megoldására. A káld birodalom meggyengülését használta ki II. Kürosz perzsa uralkodó, aki egyesített méd-perzsa seregeivel keletről rohanta le az országot. Maga a főváros, Babilon is elesett (i. e. 539/538), a trónörökös Belsacár meghalt. Nabú-naid csak késve ért vissza az arab területekről, sem fiát, sem városát, sem országát nem tudta megmenteni. 

A Bél-sár-uszur koronaherceget, Babilon kormányzóját is megemlítő Nabú-naid krónika a birodalom bukásának utolsó évtizedeiről számol be (Forrás:https://commons.wikimedia.org)

 

Nabú-naid és Belsacár története sokáig ismeretlen folt volt a történészek számára. A görög történetírók már nem ismerték Belsacár személyét, ezért neve eltűnt a történelemkönyvek lapjairól is. A Biblia azonban – és a később megismert babiloni és perzsa dokumentumok – megörökítették Belsacár személyét és Babilon végnapjainak ezt az elfelejtett, dinasztikus hátterét. (Dániel könyve 5. fejezet)