Megerősítést nyert a "Dávid-háza" kifejezés egy kb. 2860 éves feliraton

André Lemaire és Jean-Philippe Delorme a Biblical Archaeology Review 2022-es legutolsó lapszámában (BAR 48:4)  új bizonyítékokkal állt elő, amelyek megerősítik azt a kutatók többsége által korábban kétségbe vont állítást, miszerint az ún. Moabita-kövön a "Dávid-háza" ("btdwd") kifejezés olvasható, amely a legkorábbi utalás lehet az ószövetségi Izrael történetében kulcsszerepet játszó Dávid királyra. 

"Dávid-háza" kifejezés a kb. 2860 éves moabita kövön (Forrás:https://michaellanglois.org/publications/les-rois-la-cite-et-la-maison-de-david-sur-la-stele-de-mesha-a-la-lumiere-de-nouvelles-techniques-dimagerie/)

A Moabita követ Frederick Augustus Klein anglikán misszionárius véletlenül fedezte fel még 1868-ban a Holt-tenger keleti oldalán, az ősi Dibón (ma Diban, Jordánia) romjai között. Az 1,15 méter magas, fekete, feliratos bazaltkő ekkor még sértetlen és egész volt. Öt évvel később, kalandos úton, darabokban és töredékesen jutott el a párizsi Louvre múzeumába. A felirat tanulmányozását töredékessége ellenére az tette lehetővé, hogy még sértetlen állapotában papírmasé-nyomatot készítettek véseteiről. 

Bár a francia André Lemaire már 30 évvel ezelőtt is felvetette annak lehetőségét, hogy a Moabita-kő a "Dávid-háza" feliratot tartalmazza, azonban olvasatát a kutatók többsége elvetette. Csak most, a modern fotótechnikával készített képek tették lehetővé, hogy ezt az állítását újra megfogalmazza.  2015-ben a University of Southern California kutatócsoportja reflektancia-transzformációs képalkotást (RTI) használt, amely több, különböző szögekből készült, nagy felbontású fotót kombinált egyetlen 3D-s képpé. 2018-ban a Louvre múzeumának csapata szintén új fotókat készített a feliratról, úgy, hogy a Moabita-kő sérült részeit is alaposan megvilágították. Mivel a "Dávid-háza"-ként olvasott kifejezés a kőből készült győzelmi oszlop (sztéle) egy olyan részén fordul elő, amely az eredeti kőfeliratot és a sérült részt is magában foglalja, ezért mindkét új vizsgálat nagyon hasznosnak bizonyult. Mindkét csoport képei megerősítik, hogy a "Dávid-háza" kifejezés eredetileg csak mássalhangzóból álló öt betűje: "btdwd" közül az első, a harmadik, a negyedik és az ötödik olvasata egészen bizonyos. Egyedül a második mássalhangzó betűje lehet kérdéses, de itt is a szövegkontextus és a betűforma megerősíti a feltételezett "taw" betűt. További megfigyelés, hogy a két szóból álló kifejezés öt betűje előtt és után egy-egy pontot tettek, amelyek elválasztják ezt a betűcsoportot a mondat többi részétől, miközben magát az öt betűt (két szót) összekapcsolják egy kifejezéssé: ".Dávid-háza."

A Moabita követ Mésa, moabita uralkodó állíttatta kb. i.e. 840 körül annak emlékére, hogy istene, Kemós segítségével hosszú idő után végre sikerült megszabadulnia Omri, az északi zsidó királyság, Izrael királya igája alól. A fekete bazaltkő felbecsülhetetlen értékű információkkal szolgál a moabita nyelvről, (amely a kánaáni nyelv egy változata), valamint az i. e. 9. századi Moábról és Izraellel való katonai-politikai viszonyáról. Ez a térségből előkerült leghosszabb (34 soros) egybefüggő vaskori felirat, amely utalást tartalmaz Izrael királyságára, Omri-ra és fiára, Izrael királyaira, "Dávid házára", továbbá megnevezi Jahve-t, akit Izrael istenének tart. 

Mi adja a "Dávid-háza" kifejezés jelentőségét? Korabeli asszír feliratok az "Omri-háza" kifejezést használták az északi királyság (mint terület és királyság) megnevezésére. A "Dávid-háza" kifejezés ezért Júda királyságára és területére utalhat. Ha ez a következtetés helyes, akkor mindössze 150 évvel a bibliai Dávid király (uralkodott kb. i. e. 1010-970) halála után az ellenség, Moáb perspektívájából nézve Dávid volt a déli királyság alapítója és névadója, akárcsak Omri az északi királyság esetében. Ez a nézőpont megfelel a Biblia állításának is, amely szerint a zsidó királyság tényleges megalapítója, később pedig a déli, Júdabeli királyok dinasztia-alapítója Dávid király volt, míg az északi tíz törzs területe a szintén dinasztia-alapító Omri (kb. i. e. 885-874) és néhány utóda alatt formálódott a térség egyik erős államalakulatává.

A Moabita-kő 1873 óta a párizsi Louvre Múzeumban található (Forrás: wikimedia commons)

"És Mésának, a Moáb királyának  nagyon sok juha volt, és az Izrael királyának adóban százezer bárány és százezer kos kos gyapját fizette. De mikor meghalt Akháb, Moáb királya elszakadt az Izrael királyától."(2Kir 3,4-5)