Valóban Jézus sírját rejti a jeruzsálemi Szent Sír Bazilika?

A keresztény hagyomány szerint I. Nagy Konstantin római császár (uralkodott 306-337) édesanyja, Szent Ilona az i.sz. 4. század elején zarándokolt el Jeruzsálembe, ahol azonosította Jézus keresztre feszítésének és sírjának helyét. Konstantin itt kezdett egy nagyszabású bazilika építésébe 335-ben és a fennmaradt történelmi feljegyzések szerint az építkezés során a munkások valóban találtak egy régi sírt, amelyet Jézus sírjának véltek. A hatalmas területen fekvő bazilika épülete egy öthajós templomot (martyrium), egy oszlopos udvart (triportico) és egy kerek, kupolás épületet (anastasis) foglalt magában, utóbbit Jézus feltételezett sírja fölé emelték. A következő évszázadokban a bazilika többször is károkat szenvedett földrengés, tűzvész, politikai változások és katonai konfliktusok miatt. A keresztény zarándokhely a 12. században újabbb nagy átalkuláson ment keresztül, amikor a keresztesek román stílusban felújították. Lényegében ez az átépítés határozza meg a monumentális épület arculatát a mai napig is. 

A Szent Sír Bazilika a keresztény hagyomány szerint ott áll, ahol Jézus Krisztust keresztre feszítették (Golgota) és eltemették. (Credit: Gerd Eichmann/CC BY-SA 4.0)

A Szent Sír Bazilika az évszázadok folyamán sok nehéz napot és háborúságot élt át. Napjainkban hat különböző keresztény irányzat osztozik fennhatóságán: a görög keleti, a római katolikus, az örmény, a szír, a kopt és az etióp ortodox. A felekezetek közötti rivalizálás a mai napig érezteti hatását, annak ellenére, hogy a templomban szigorú szabályok rögzítik az egyes keresztény egyházak jogait és kötelességeit.

Jézus feltételezett sírja fölé 1810-ben egy kör alaprajzú szentélyt emeltek. (Forrás: Wknight94 talk, CC BY-SA 3.0 <https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0>, via Wikimedia Commons)

2019-ben a templomot kezelő vallási csoportoknak sikerült megállapodnia abban, hogy közösen végzik el a bazilikát borító 19. századi padlólapok cseréjét. A padlózat felszedése mellett az egyházak arra is lehetőséget adtak, hogy a régészek a padlólapok eltávolításakor feltárásokat végezzenek ezen az ősi helyszínen. Ilyen kutatómunka folytatására a bazilikát sújtó 1808-as tűzvészt követő felújítás óta nem volt lehetőség. A covid járvány miatt a padlócsere és a régészeti feltárások végül csak 2022-ben kezdődtek meg, az eredmények pedig csak lassan kezdtek a nyilvánosság elé kerülni. 

2025 tavaszán Francesca Romana Stasolla, a római Sapienza Egyetem professzora, a Szent Sír Bazilikában folyó régészeti kutatómunka vezetője, a The Times of Israel-nek adott részletes interjút az eddigi eredményekről. Stassola szerint a feltárás helyszíne vallásilag nagyon érzékeny, éppen ezért speciális logisztikát igényel. A régészek csak nagyon óvatosan tudnak dolgozni, ami a munkálatokat meglehetősen lassítja. Elmagyarázta, hogy a bazilik a felújítás alatt is nyitva áll a zarándokok előtt, a régészek ezért nem tudnak nagyobb területű szelvényt megnyitni, hanem csak kisebb kiterjedésű, sokszor nem összefüggő zónákat vizsgálnak. Egyszerre mindig csak egy zónát tárnak fel, amit lefednek mielőtt belefognak a következő terület vizsgálatába. A régésznő szerint így olyan az egész feltárás, mint egy óriási kirakós játék, ahol jelenleg csak az egyes darabokat látják, a teljes képet pedig később, multimédiás eszközök segítségével tudják összeállítani a kutatószobákban. A helyszín digitális rekonstrukciójához olyan technológiákat alkalmaznak, mint a 3D-s térképezés és a talajradar. A feltárásban részt vevő régészek mindegyike a La Sapienza Egyetemhez kötődik. Stassola szerint a kutatók "forgó rendszerben", felváltva dolgoznak Jeruzsálemben, ahol mindig kb. 10-12 ember van jelen. Alkalmanként bizonyos szakterületek szakértői, például geológusok, archeobotanikusok vagy régész-zoológusok csatlakoznak Rómából a Jeruzsálemben dolgozó régészekhez. „Az itteni légkör nagyon különleges; szívélyesen fogadtak bennünket, és mindenkivel szoros kapcsolatot építettünk ki.” - nyilatkozta az izraeli lapnak a professzorasszony.

A feltárás során eltávolítják a Szent Sír Bazilika padlócsempéit, az így szabaddá vált zónákban kezdődhet meg a feltárás.  (Fotó: 2022. március 17-én. AP Photo/Mahmoud Illean via https://www.timesofisrael.com)

A feltárások izgalmas szakasza volt korábban, amikor közvetlenül a Jézus feltételezett sírja alatti és körülötti területet vizsgálták. „A jelenlegi síremlékmű alatt találtunk egy kör alakú márvány talapzatot, amely a sír fölé épített első emlékmű része lehet”- nyilatkozta Stassola professzorasszony. "Ez azért is érdekes, mert a legősibb ábrázolások, amelyek az i.sz. 5. és 6. századból származnak, kör alakúnak írják le a Krisztus sírja felett álló keresztény emlékművet. A Jézus sírja fölé emelt szentélyt eredetileg két márványlépcsőn keresztül lehetett megközelíteni, amelyek egy kőlapokból álló padlózatra vezettek. Az egyik kőlap alatt 4. századból származó pénzérméket találtak, amelyek megerősítették a szentély történelmi forrásokból ismert építését.  

Egy még korábbi kutatás során, 2016 október 26-án a régészek 24 órát kaptak arra, hogy megvizsgálják a Jézus feltételezett sírja alatt lévő eredeti sziklasírt is. A modern márványlapok elmozdítása után láthatóvá vált a 12. századi, kresztesek által elhelyezett márványlap, alatta pedig egy sziklába vésett sírkamra oldalsó padozata, ahová a korabeli temetkezési szokások szerint a holttestet elhelyezték.

A munkások eltávolítják a felső márványlapot Jézus feltételezett sírjáról a jeruzsálemi Szent Sír Bazilikában 2016. október 26-án (Dusan Vranic/National Geographic via AP)

Stasolla most arról számolt be, hogy jelenleg úgy tűnik, hogy a Szent Sír Bazilika területe a Jézus korabeli időkben még egy városfalakon kívüli kert lehetett, amelyben egy-egy sziklába vájt sírhely is állt. A terület a jézusi időket megelőzően, már a vaskorban is használatban volt, eredetileg kőbányaként használták a város és falai építéséhez. A feltárások ebből a korai időszakból kerámiát, olajmécseseket és különféle egyéb használati tárgyat hoztak felszínre. Jézus korára a kőbánya kitermelése megszűnt, de a terület egészen Hadrianus császár koráig nem vált a város részévé, hanem legnagyobb részét mezőgazdasági célra használták. Alacsony kőfalakat emeltek, és a köztük lévő teret földdel töltötték fel. A kertbe a különféle növényi maradványok - magok és pollenek - alapján olajfákat és szőlőtőkéket ültettek. Stassola szerint: "A régészeti-botanikai leletek különösen érdekesek voltak számunkra annak fényében, amit János evangéliuma említ, amelynek információit úgy tekintjük, hogy valaki olyan írta vagy gyűjtötte, aki ismerte az akkori Jeruzsálemet. Az evangélium említ egy zöld területet a Kálvária és a sír között, és mi azonosítottuk ezeket a megművelt földeket". Jézus idejében emellett az egykori kőfejtőt temetkezési helyként is használták, számos sírhelyet vájtak a sziklákba, akárcsak máshol is Jeruzsálem korabeli külterületein." A megtalált kert pontos korát radiokarbonos kormeghatározással vizsgálják, de ezek az eredmények még nincsenek meg. Ugyanakkor az már most is biztosan kimondható, hogy a régészeti kontextus alapján a kert a kereszténység előtti időszakból származik. 

Jézus sírjának helyével kapcsolatos vitákat a tudomány valószínűleg sosem fogja tudni egyérteműen lezárni. Ennek ellenére ez a régészeti felfedezés fontos mérföldkövet jelent a Szentírás topográfiájának megerősítésében. Ahogy Stassola fogalmaz: "Akár hisz valaki a Szent Sír történetiségében, akár nem, az a tény, hogy emberek generációi tették ezt, objektív. Ennek a helynek a története Jeruzsálem története, és legalábbis egy bizonyos pillanattól kezdve Jézus Krisztus imádatának a története.

"Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyeztetett. A zsidók péntekje [előkészületi napja] miatt azért, mivelhogy az a sír közel volt, abba helyeztetett el Jézus." (Jn 19,41)