750 kilós kőoszlop, ami talán a bibliai Ezékiás király vallásreformjáról tanúskodik

Izrael alföldje, a Seféla délkeleti részén fekszik Tel ʿEton települése, amelyet hosszú évek óta kutatnak a régészek. Egy új tanulmány arról számol be, hogy egy vaskori, ún. „négyhelyiséges ház" legnagyobb szobájában egy nagyjából 1,4 méter magas és körülbelül 750 kilogrammos (!) kőtömböt találtak, amely egymáshoz pontosan illeszkedő két darabban került elő.

Tel ʿEton az izraeli Alföldön, a Sefélán (Forrás: Avraham Faust idézett tanulmánya)

Héberül maccébá-nak, magyarul álló kőnek, vagy szent kőoszlopnak nevezik az ókori Közel-Kelet jellegzetes vallási objektumait, amelyeket a Biblia szerint Izrael népe is használt. E szent kövek pontos rendeltetése és értelmezése máig vita tárgya, abban viszont egyetértés van a tudósok között, hogy ezeknek valamilyen vallási szerepük és jelentőségük volt.

Álló, szent kövek (maccébót) sora szintén a korabeli Sefélán, az ókori Gézer településen (Forrás: wikipedia)

A Tel ʿEton-i monumentális méretű kőoszlop azonban nem eredeti rendeltetése szerint egy darabban és álló pozícióban került elő, hanem elfektetve, sőt két darabra törve. A ház lakói másodlagos funkciót adtak neki és beépítették egy emelvénybe, amelynek tetején egy hétköznapi főzőfazék állt. 

Légifelvétel a Tel ʿEton 101-es épület B jelű helyiségéről, ahol a monumentális kőoszlop (maccébá) darabjai másodlagos felhasználásban előkerültek. A bal alsó sarokban kinagyított képen a rituális kőoszlop két darabját láthatjuk. (Forrás: https://www.timesofisrael.com; fotó: Griffin Aerial Imaging; összeállította: Dvir Rotem/Tel ʿEton Régészeti Expedíció)

A tanulmány szerzője, Avraham Faust, a Bar-Ilan Egyetem régészprofesszora visszaemlékezése szerint eleinte fogalma sem volt arról, hogy mit találtak az izraeli házban. Először pusztán egy régebbi fal omladékának hitte a kőtömböket. Csak később, a teljes terület feltárása után ismerte fel, hogy egy bibliai maccébá-t találtak, amit leginkább jellegzetes, durván kifaragott formája alapján tudott azonosítani.  Emellett több más apró részlet is arra utalt, hogy a hatalmas, faragott követ tisztelték a ház lakói. Ilyen volt például, hogy a fekvő állapotú kőtömb úgy volt elhelyezve, hogy a nyitott főajtón keresztül kívülről is jól látható legyen. A kőoszlop két darabját nem zúzták tovább apróbb darabokra, hanem gondosan egymás mellé téve újrahasznosították. A kőoszlop alatt elszenesedett fadarabok is előkerültek, amelyek Faust szerint akár valamilyen kultikus gyakorlathoz is kapcsolhatók — bár jelenleg a famaradványok tudományos elemzése nem hozott ezzel kapcsolatban pozitív eredményt.

A radiokarbonos kormeghatározás szerint a "négyhelyiséges ház" az i. e. 11. század végén, vagy az i. e. 10. század elején épült, és egészen addig állt, amíg az asszírok — valószínűleg a Kr. e. 700-as évek végén folytatott hadjárat során — felperzselték a települést. A pusztítás ellenére a házban több tárgy is épségben maradt, ezért a kutatók viszonylag tiszta pillanatképet kaptak a település utolsó lakóiról. Faust szerint közvetlenül az asszír támadás előtt egy többgenerációs család idős vezetői élhettek itt.

Az ún. "négyhelyiséges ház", a vaskori Izrael legjellemzőbb háztípusának általános rekonstrukciós rajza (Forrás: wikimedia)

Avraham Faust úgy véli, hogy a monumentális méretű álló követ nem az asszír ostrom idején döntötték le és törték ketté, hanem már jóval korábban, valamikor az  i. e. 8. században. Ha ez így van, akkor viszont szerinte ezt nem nehéz összekapcsolni egy ószövetségi eseménnyel: Júda királya, Ezékiás vallási reformtevékenységével, amelynek célja az volt, hogy helyreállítsa a központi Jahve kultuszt a jeruzsálemi Templomban és lerombolja az egyéb istenekhez kötődő szentélyeket és rituális helyeket. 2 Kir 18,4  kifejezetten arról ír, hogy Ezékiás király lerontatta az idegen isteneknek emelt áldozóhalmokat és összetörette a szent oszlopokat — vagyis pontosan az ilyen maccébákat is. 

Miért fontos Avraham Faust új tanulmánya?  Azért, mert sok bibliakutató kételkedik abban, hogy Ezékiás királynak voltak vallási reformjai. Többségük úgy véli, hogy az erre utaló bibliai szakaszok csak jóval később kerültek a szövegbe és egyébként sem valós eseményt írnak le. Ezek a szkeptikusok főként arra hivatkoznak, hogy eddig csak nagyon kevés Jeruzsálemen kívüli kultuszhelyet sikerült azonosítani, amely a megfelelő időszakban pusztult el vagy szűnt meg (ilyen talán pl. Lákis, Arad és Beérseba néhány épülete). Avraham Faust felvetése éppen ezért kétszeresen is nagyon újszerű: egyrészt, mert azt állítja, hogy az álló, szent kövek kultuszát nemcsak középületekben, vagy köztereken, hanem a családi otthonokban is gyakorolták, másrészt, mert véleménye szerint az ezékiási vallásreform  ezeket a házi szentélyeket is elérhette. 

Bár sokan vitába szálltak Faust tanulmányával, azt azért érdemes megjegyezni, hogy felvetései mindenképpen új kutatási irányt nyítnak meg, hiszen az ezékiási vallásrefrom nyomait innentől kezdve a korabeli magánházakban is érdemes lesz keresni.

Avraham Faust professzor, a Bar-Ilan Egyetem oktatója a Tel ‘Eton régészeti ásatáson, 2018. május 4-én. (Forrás: www.timesofisrael.com, fotó: Amanda Borschel-Dan/Times of Israel)

"[Ezékiás király] azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan ősatyja, Dávid tette. Megszüntette az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat (maccébót) és kivágatta a szent fákat..." (2Kir 18,3-4)